A csoportos családállítás során létrejön egy csoport, akik általában nem ismerik egymást. Van egy témahozó kliens, képviselők illetve a családállítás vezető.
A téma hozó kliens elmondja a családállítás vezetőjének, hogy mi az az élethelyzet, ami a legjobban fáj neki a jelen helyzetében, mire nem találja a megoldást, melyik életterületén szeretné meglátni a tudatalattijának valóságát.
Ezután vagy a kliens vagy a családállítás vezető kiválasztja azokat a képviselőket, akik segítenek a kliensnek lehívni az úgynevezett morfogenetikus mezőből (infomációs mező) az információt.
Ilyenkor a képviselők elhelyezkednek a térben, úgy ahogyan az általuk képviselt személy is elhelyezkedne, olyan gesztusokat tesznek, olyan mondatokat használnak mint a kliens tényleges családtagjai. Senki nem színészkedik, hanem érzékeli a teret, elmondja az érzéseit, a másokhoz való viszonyát.
Miután a családállítás vezető látja a képet, a Hellinger által meghatározott rendek szerint oldó mondatokkal megkísérli a család rendjét helyreállítani.
Egy családállítás, akkor eredményes, ha mutat valami újat a kliensnek, ha felszabadul, és megnyugszik. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon viszont a jelen pillanat valóságára és felismerésekre van szüksége.
Ezeket láthatja meg vizuálisan más emberek segítségével egy családállítás során.